Franz Schubert

Franz Schubert  
(1797-1828)  

 

Franz Peter Schubert osztrák zeneszerző volt. Bécsben született 1797. január 31-én. Zenei tehetsége korán megmutatkozott. Kibontakozásában szerepe volt édesapjának, aki művelt és zenében is jártas tanító lévén első mestere volt. Amikor az apa úgy érezte, hogy ő már nem tud több zenei ismeretet átadni fiának, elvitte Michael Holzerhez, a lichtenthali plébániatemplom kántorához. Tőle azután az összhangzattan mellett orgonázni, énekelni és hegedülni tanult.

Jó hallása és hangja révén 11 évesen felvették az udvari fiúkórusba, és azzal egyidejűleg a Városi Konviktusba, ahol zeneszerzést tanult Antonio Salieritől, aki akkor a császári és királyi főkarmester volt. Schubert első művét 13 évesen komponálta. Ez a G-dúr fantázia egy több mint 30 oldalas négykezes zongoradarab. 1812-ben komponálta I. (C-dúr) vonósnégyesét. Ugyanabban az évben elhunyt édesanyja. Édesapja újranősült, de igyekezett első házasságából származó gyermekeire is figyelni.

Franz 1813-ban elhagyta a konviktust, de mivel akkoriban - mecénás nélkül - nem lehetett megélni zeneszerzésből, ezért apja nyomdokaiba lépett, s beiratkozott a Szent Anna Tanítóképzőbe. Ott elvégezte a segédtanítói álláshoz szükséges 10 hónapos tanfolyamot. Így esett, hogy 17 évesen apja iskolájában állt szolgálatba. A zene iránt elkötelezettséget érző fiú számára szinte kín volt ez a munka. Kiutat a komponálásban keresett. A lichtenthali plébániatemplom centenáriumi hangversenyén 17 éves fejjel vezényelte saját F-dúr miséjét. Abban az időszakban alkotott dalai - többek közt - a Nyughatatlan szerelem (Rastlose Liebe) és a Goethe szövegeire komponált Margit a rokkánál (Gretchen am Spinnrade) és A rémkikrály (Erlkönig).

A későbbiekben sikerült zenetanári állást találnia. Esterházy János gróf két leányát kellett tanítania. A gróf meghívására 1818 nyarát Magyarországon töltötte, a Garam-parti Zselizen. Akkor már túl volt több szimfónia megalkotásán. Közismert művét, A Pisztrángötöst 1819-ben komponálta. Az anyagilag időnként szorult helyzetbe kerülő zeneszerző szinte csak egy barátjára számíthatott, Franz von Schoberre, aki időnként el is szállásolta.

1820-28 között hihetetlenül termékeny korszaka következett. Sorra születtek operái, szimfóniái, vonósnégyesei. 1824-ben ismét egy nyarat töltött a magyarországi Zselizen. Esterházy Karolina grófkisasszony iránt érzett szerelme inspirálhatta alkotói tevékenységét. A "Divertissiment a la hongroise" c. műve pedig a magyarokhoz kötődik.

Érett zeneszerzőként joggal pályázott a bécsi udvar alkarnagyi állására, de nem kapott lehetőséget a bizonyításra. Beethoven temetésén részt vett 1827-ben. A következő évben első, és mindörökre egyetlen nyilvános bécsi hangversenyén aratott sikert. A sors kiszámíthatatlansága talán, hogy 31 éves korában, 1828 novemberében tífuszban megbetegedett, és néhány nap alatt magával ragadta a halál.

www.filharmonia.com

© 2002–2012 filharmonia.com