Az opera születése, fogadtatása és utóélete  

A Pesten 1837-ben közadakozásból felépült Magyar Színházban prózai műveket és zenés darabokat egyaránt játszottak. A két műfaj szakmai irányítása külön-külön is teljes embert kívánt, így Bajza József drámai igazgató mellett Mátray Gábor is igazgatott, de ő a „hangászati ügyeket”. Mátrayt hamarosan felváltotta Pest zenei életének egyik meghatározó egyénisége: Rosty Albert.

Akkortájt Erkel Ferenc a Német Színházban dolgozott, azonban Rosty hívására hamarosan átszerződött a Magyar Színházhoz. Megfeszítetten kezdett dolgozni. A közönség operát szeretett volna látni a színpadon, s ennek az igénynek mielőbb eleget kellett tenni. Hazai remekmű híján Bellini operáját, Az idegen nőt (La Straniera) adták elő.

A Bátori Máriát első nemzeti operánknak tekintjük.Hosszú ideig tartó várakozás és több zeneszerző opera komponálási próbálkozása előzte meg.

Magyar mű, magyar nyelven, magyar színészekkel és énekesekkel. Talán ez volt a jelentősége a Bátori Máriának. Erkel Egressy Béni személyében rátalált arra a librettóíróra, aki színészként és énekesként egyaránt érzékelte, milyennek kell lennie egy szövegkönyvnek ahhoz, hogy előadható legyen a belőle készült opera. Akkor, az 1830-as évek végén Egressy a legjobb választás volt. A témát Dugonics András drámája adta. A történetet korábban már mások is feldolgozták, de a magyar történelem eseményei közé illesztve újként hatott. Az osztrák elnyomás ellen fellépők kezében egy új fegyvernek tűnt az opera.

Egressy az öt felvonásnyi művet kétfelvonásossá tömörítette, összevont és elhagyott jeleneteket. Erkel feladata volt a prózát magyar zenei elemekből , dallamokból álló operává komponálni. Ez több-kevesebb sikerrel meg is valósult.

A Bátori Mária 1840. augusztus 8-i bemutatója fontos esemény a magyar színház- és zenetörténetben: először nevezték Nemzeti Színháznak az 1837 óta Magyar Színházként működő épületet. Az előadás Erkel Ferenc öccsének, Erkel József dalszínésznek a jutalomjátéka volt, aki István szerepét játszotta az operában.

Az előadás nagy sikert aratott. A magyar opera kissé meghökkentette a magyar kritikusokat is. Nem tudták igazán reálisan értékelni a Bátori Máriát. Ennek több oka is volt: valami merőben újról kellett kritikát írni, új szemlélettel. A kritikusoknak is fejlődniük kellett. A pesti német újságok sokkal több pozitívumot sorakoztattak fel, mint a magyar kritikusok. A Bátori Márián még érződik a kortárs külföldi zeneszerzők hatása, de rendkívül sok szép magyar(os) dallammal gazdagította az operairodalmat a szerző.

Eredetileg nem készült nyitány az operához, de később Erkel pótolta. Az opera más részeit is kiegészítette és megváltoztatta. A Bátori Máriába bekerült Mária cabalettája. Nem kell azon csodálkoznunk, hogy több szövegkönyv-változat is fennmaradt a változtatások következményeként. Más operákra is jellemző, hogy amikor egy-egy igen jó hangú, kiváló operaénekes közreműködésével állítottak színpadra egy darabot, kifejezetten személyre szabott áriát komponált kiegészítésképpen a szerző.

A Bátori Mária előadásai kapcsán a Honművész és a Pesther Tageblatt mellett a Honderűben, Hölgyfutárban, Pesti Naplóban és Pesti Hírlapban is megjelentek cikkek és kritikák.

Színlap  

első nemzeti szomorú opera
(opera két felvonásban)

Szövegét – Dugonics András színműve alapján – Egressy Béni írta.
Bemutatója 1840. augusztus 8-án Pesten, a Nemzeti Színházban volt.
Az operát az 1980-as években átdolgozták: szövegét Fodor Ákos, zenéjét Németh Amadé átiratában ismerhette meg a közönség.

A történet Budán és Leányváron játszódik a XII. században, Könyves Kálmán király uralkodása idején.

Szereplők:
Kálmán, Magyarország királya – basszus
István herceg, Kálmán király fia – tenor
Bátori Mária, nemes hölgy, utóbb István felesége – szoprán
Miklós, Mária testvére – tenor
Árvai, a király tanácsadója – bariton
Szepelik, a király tanácsadója – bariton
Kém, Szepelik megbízottja – bariton

Az opera cselekménye  

I. felvonás:
1. kép
István herceg győztes csatából tér haza. Örömmel fogadják a trónörököst Kálmán király udvarában. Míg István távol a harcmezőn a dalmatákkal csatázott, felesége elhunyt. Őt apja, Kálmán király kedvéért vette nőül. Most a király arra kéri, házasodjon újra. István választottja kedvese, a nemes högy: Bátori Mária. Az udvarban részben tartanak István trónra lépésétől, részben erkölcsileg elítélik Bátori Máriával való kapcsolatát. Árvai és Szepelik, a király tanácsadói ellenzik a házasságot. Miközben István elindul igazi szerelméhez, Máriához, a két tanácsadó közös erővel próbálja a király előtt rosszindulatúan bevádolni az asszonyt. Szepelik az eszközökben nem válogat, még arra is képes, hogy kémet küldjön a herceg után.

2. kép
Ez idő alatt Mária Leányváron, otthonában tartózkodik. Rég nem látta kedvesét. Annál nagyobb az öröme, amikor István váratlanul megérkezik. A herceg megkéri a nemes hölgy kezét. Mária boldogan mond igent, s nyomban meg is tartják az esküvőt. A nép önfeledten ünnepli az ifjú párt.

II. felvonás:
1. kép
A cselekmény több szálon fut és tovább bonyolódik. Leányváron vagyunk. István herceg Mária öccsével, Miklóssal vadászatra indul. Mária rosszat sejtve maradásra próbálja bírni urát, de végül védtelenül magára marad.

2. kép
Eközben Budán Mária megölésére biztatják a királyt a rosszindulatú tanácsadók, akik azzal vádolják az asszonyt, hogy házassága révén gyermekeinek szeretné a trónt megszerezni. Kálmán király a vérontástól tartózkodna, ezért maga akar az ügy végére járni. Elutazik Leányvárra, hogy Máriát meghallgassa.

3. kép
Istvánnak az erdei vadászat közben rossz látomásai vannak. Érzi, hogy hitvese bajban van. A vadászok sem tudják megvigasztalni, ezért tábort bont, és hazaindul.

4. kép
A király kíséretével megérkezik Leányvárra. Mária az ellene felhozott vádakat visszautasítja. Kálmán király már-már megbocsát, de talán nem elég határozott. Máriát orvul meggyilkolják.

5. kép
István késve ér a tragédia színhelyére. Fájdalmában szörnyű bosszút esküszik az elkövetők ellen. Az opera így ér véget.